Az anyaság minden öröme ellenére néha történnek olyan esetek is, melyek visszavonhatatlan következményekkel járnak, és ezek a következmények gyakran vezetnek egy-egy új műszaki- vagy berendezési tárgyhoz. Kriszti példáján keresztül mutatjuk be a mobilját vesztett anya kálváriáját, a családi összefogás és az internetes vásárlás erejét.

Kriszti minden este elmondott egy  Csukd be szemed, csukd be szád, most mosom az arcocskád. Csukd be szemed, csukd be szád, most mosom a hajacskád  típusú mondókát, aminek a 1,5 éves borzasztóan örült. Kriszti is élvezte a fürdetést, hiszen nincs jobb egy pihe-puha, patyolattiszta gyerkőcnél. A mondókákat viszont újítani kell, úgyhogy néha a mobil a kád szélén pihent, mint egy súgógép, aztán egyszer csak a picúrral együtt a kádban kötött ki. Placcs!

Anya telefonjának lenni nem életbiztosítás

És igen, Krisztinek máris eszébe jutott a csobbanás után, hogy mennyire jó lett volna biztosítást kötni a telefonjára, vagy legalább olyat venni, ami a vízben is bírja a strapát. Késő bánat, eb gondolat, a sajnálkozás helyett máris egy új project indult el: gyorsan be kell szerezni az új családi kommunikációs eszközt, ami mindenkit összeköt mindenkivel a Nagy Éterben. Persze a szokásos ráguglizás, és a "tedd bele egy tál rizsbe" azért megvolt, de nem árulunk el vele nagy titkot, hogy mekkora sikerrel…

Nincs más hátra, mint előre

El kellett dönteni - a 3 éves, régi telefon megsiratását követően -, hogy mik lesznek azok a funkciók, amire szükség lesz az új mobilban. Azóta fejlődött a technológia, rengeteg újdonság jött, amit anyaként ki tud, sőt, ki is kell használnia.  (És itt most nyilván nem az infravezérlős távirányítós mágikára gondolunk, amivel sunyiban át lehet kapcsolni a focimeccset a konyhából.)

Mivel a régi egy sor dolgot nem tudott, talán így már nem is akkora baj, hogy Némó Kapitány lett belőle. A képek viszont oda lettek volna, de Apa szerencsére mindig időben a felhőbe küldte azokat egy bravúros procedúrával, amit Kriszti szívből utált, mert a folyamat alatt még facebookozni se lehetett a telón, teljesen megkukult.

Képek, élmények, emlékek

Első prioritás tehát a képek, mert a lurkó napról-napra változik, amit muszáj megörökíteni. A csokis szájról és maszatos kezekről meg már nem is beszélve. Ehhez nem ártana egy jó kamera, ami olyan hatalmas és csudaéles képeket lő, hogy a Nagyi még a szemüvege nélkül is ki tudja venni rajta a fontos részleteket. „Ehhez fontos a nagy pixelszám” – teszi mellé Apa az Aranyélet mellől kiszólva. Videók is fognak készülni, naná, és mennyi! Tehát sok háttértár kell, mert az első triciklizés, és az a sok édesen-furán mondott szó csak úgy eszi a perceket és a gigabájtokat. 32 GB elég is lenne kezdetnek, de azért át lehessen tenni az SD kártyáját, mert kb. mindent arra mentett.

Receptek, zenék, videók

A rengeteg konyhában való sürgés-forgás miatt jó lenne egy nagyobb kijelző, amin könnyű elolvasni a recepteket, és az sem lenne baj, ha a DIY videókat és a Bogyós és Babócás meséket nem hunyorogva kellene nézni. Kriszti imád zenét is hallgatni, úgyhogy – bár egy mobiltól nem vár csodát -, de jobb hangminőséget kellene produkálnia kihangosítva is. A kijelzőnek a gyerkőc miatt strapabírónak kell lennie, mert ami leeshet, az le is fog esni, úgyhogy „Gorilla Glass” (súgja Apa) nélkül elképzelhetetlen az új telefon.
Ahogy nőnek az igények úgy szűkül a kör és kezd körvonalazódni az új mobil képe. De vajon kellene még bele valami fontos funkció? Hát persze!

Kukába a bankkártyával

Na jó, nem kellene kidobni, de az jó lenne, ha otthon lehetne végre hagyni, hogy eggyel kevesebb cuccra kelljen vigyázni és hurcolni a bevásárlások közepette. Egy csippantós (Apa megj.: “NFC-s”) mobil meg is oldaná ezt a gondot és a mobilfizetéssel levenné azt a 2 grammnyi terhet is Kriszti válláról, úgyhogy ez is felkerült az igény-listára. Az már csak hab a tortán, ha kibír egy napot, ezért az akksi is jó lenne, ha hát nagy lenne... Azaz legalább „3000 milliamperes”.

Védd magad, Drágám!

A fürdővizes esetből tanulva Kriszti már előre eldöntötte, hogy az új telefonjához egy biztosítást is vásárolni fog, melynek hála bármi baj is történik a telefonnal, legalább állja a javítás, vagy a teljes csere költségét. Persze ennél biztosabbra akart menni, úgyhogy eldöntötte, hogy olyan mobilt szeretne, ami boldogan merül el egy kád vízben, és a homokozóban töltött fél órától sem dob egy hátast, amikor koszból és porból kell kivakarni. Vajon létezik ilyen telefon, ami az összes feltételnek megfelel és meg is engedheti magának? 

Halló, itt a megoldás beszél!

„5,6"-os, full HD kijelző, 1 napos garantált akkumulátor idő, 32 GB belső memória, dual hátlapi, és 8 megapixeles előlapi kamera, ami mögött egy NFC chip gondoskodik a habkönnyű fizetésről, mindez egy IP68-as szabványnak megfelelő por és vízálló vázba csomagolva”. Hát létezik ilyen? „Igen!”

Íme a választott: a Samsung Galaxy A8, ami ráadásul levendula (vagy eltérő igény szerint arany) színben is elérhető, hogy még csajosabb legyen.

A döntést gyorsan követte a vásárlás, és Kriszti annyira beleszeretett az új mobiljába, hogy azóta Apa fürdeti a gyereket. No, nem azért, hogy nehogy megint elázzon a telefon, hanem azért, mert Apa – mint kiderült - szebben énekli a "Bolygót látott a Csillagász, ebből lett az égi nász"-t, és persze azért, hogy Krisztinek több ideje legyen megismerkedni Búvár Kunddal, azaz az új telefonjával, ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Ráadásul 0 forintért.

A posztot a Telenor támogatta