István 45 éves, imádja az életet, imádja a családját és a munkájában is jól teljesít. Mindenki ügyes embernek ismeri, még a háztartásba is besegít, ha van rá ideje és energiája, de ettől függetlenül néha még ő is hibázik. És akkor valami megsérül…

István múlt héten hamarabb ért haza, úgyhogy gondolta, átvállalja a mosogatás terheit, és mire hazaér a felesége csilli-villivé varázsolja a konyhát. A project jól is haladt mindaddig, amíg a munkalapra tett, a Bohemian Rhapsody-t üvöltő, egyébként imádott telefonja egy rossz mozdulatnak hála a konyhakövön landolt és a kijelzője ripityára tört. A felismerés István szívébe markolt, mert tudta, hogy innen nincs visszaút. Bár talán javítani javítható, de ki fog egy 3 éves telefonon kijelzőt cseréltetni, amikor egy ilyen beavatkozás árából akár egy új telefont is lehet venni? Döntött.

Szép emlékek, ég veletek!

3 év hosszú idő. Rengeteg email, és nagyon sok üzlet született azon a telefonon. Több ezer családi kép készült a világ legfontosabb pillanataiban, és bámikor készen állt egy telefonhívásra, ha épp szükség volt rá. Appokból is volt rajta bőven, és az újabbak ugyan már döcögtek rajta, de azért tette a dolgát. Szép volt, jó volt, elég volt, és ráadásul a cserére is megérett már, ennek így kellett lennie. A gyász nem tartott sokáig, mert István rájött, hogy eljött az idő, megvalósulhat a régóta dédelgetett álom, és jöhet a csere!

István szíve hevesen kezdett verni, és a fejében elkezdtek cikázni a gondolatok: "Jó lenne, ha többet bírna egy fél napnál az akkumulátor. Ó, hányszor raktam a régit töltőre már délután 3-kor! És tök jó lenne, ha nem kellene állandóan lementenem róla minden videót és képet. De mégis hogy telt meg, hiszen csak 8 megapixeles volt a kamera, ráadásul a 4,5"-os kijelzőn alig láttam a képeket, a színhűségről meg már ne is beszéljünk."

WOW, új telefonom lesz! Na, de milyet vegyek?

István a fenti gondolatmenete után már jól tudta, hogy mik voltak azok a paraméterek, amik miatt évek óta szenvedett, úgyhogy már csak azt kellett kitalálnia, hogy mik legyen azok az újak, amiktől éveken át boldog és elégedett lesz.

A sok munka- és családügyi telefonálás miatt fontos, hogy sokáig bírja az akkumulátor, úgyhogy minimum olyan kell, aminek 3100 mAh-es a kapacitása. Ha nincs nála a notebookja, akkor is kellene az ügyfeleknek néha mutogatni ezt-azt, úgyhogy a lehető legnagyobb kijelzőjű telefont kellene választani.

A képekkel és a videókkal sem szeretne már szűkölködni. Pláne szeretne felzárkózni a technikai fejlődéshez így 2018 végén, és minőségi tartalmakat akar előállítani. Ehhez nem ártana egy normális kamera is, pláne egy dupla, 12, vagy 20 megapixeles. Eszébe ötlött, hogy az egyik barátjánál múltkor kipróbált egy VR szemüveget is, ezzel nem lenne rossz mókázni. Ezért cserébe a full HD-s felbontáson is túl kellene lépni, hogy az élvezeti értéke is meglegyen a technológiának.

Huawei P20 vagy Galaxy S8?

Hosszas gondolkodás és az akciós készülékek átrágása után István válaszút elé került: Galaxy S8, vagy Huawei P20? 

A Samsung mellett szól az infinity display, ami oldaltól-oldalig, káva nélküli kijelzőmegoldást kínál, ezáltal hihetetlenül impozáns és nagyon "üzleti". Bárkinek mutatna rajta képeket, vagy dokumentumokat, az el lenne ájulva tőle és otthon is könnyű lenne eladni, hogy erre márpedig szükség van.

A Huawei P20 mellett viszont a Leica kamerák szólnak, illetve az, hogy nagyon trendi a kijelző megoldása a tetején beúszó kamerával.

Mivel mindkét telefonban 8 magos processzor foglalt helyet, ezért ezen már nem kell gondolkodnia, ebben a kategóriában a sebességgel már amúgy sincs gond, bármi elfut és lefut a két csodamobilon.

Ebből érzelmi döntés lesz

A technikai részletek hálójában küzdő István végül úgy döntött, hogy bemegy egy bemutatóterembe, hogy kézbe véve is megnézhesse a telefonokat, mert így derül ki igazán, hogy melyikkel "működik a kémia".

A 10 grammal könnyebb, de 3 milliméterrel szélesebb Huawei P20 igazán férfias telefonnak bizonyult, míg a Samsung Galaxy S8 tényleg annyira UFO a káva nélküli kijelzőjével, hogy egyszerűen muszáj mindenki szeme láttára előrántani a zsebből, hogy megcsodálhassák. Hosszas nyomkodás és vacillálás után végül befutott a nyertes. István gyermeki izgalommal a pulthoz szökellt, és bemondta a győztes nevét, amit 10 perc múlva már át is vehetett. Még az üzletben kibontotta, mintha csak karácsonyeste lenne, belerakta a SIM kártyáját, hogy aztán elküldhesse róla a hét legfontosabb SMS-ét.